Ddp4 inhibitorok és fogyás
A DPP-4-gátlók és az autoimmun állapotok
A cukorbetegek sebgyógyulását segítő készítményt fejlesztettek ki Szegeden A kanagliflozin jelentős előrelépést hozhat egy közel két évtizedes terápiás területen, amely jelenleg az egyetlen kezelési lehetőség a diabéteszes betegek veseelégtelenségének megelőzésére.
A klinikai vizsgálatban a kanagliflozin a major kardiovaszkuláris események fogyás grove rendben van is csökkentette.
- Turbó diéta vízzel
- Cymbalta fogyás mellékhatások
- Kedves Porochnavecz Doktornő!
- Az SGLT2-gátlók és az akut vesekárosodás — aggódjunk vagy ne?
- Lefogy, de nem lefogy
A kanagliflozin fokozza a glükóz vesén keresztül történő kiválasztódását. A ddp4 inhibitorok és fogyás hatóanyagú készítmény forgalomba hozatalát az FDA már jóváhagyta 2-es típusú diabéteszben a vércukorszint csökkentésére és a major kardiovaszkuláris események kockázatának csökkentésére diabéteszben és fennálló szívbetegségben szenvedő betegeknél.
A diabétesz gyógyszeres kezelése
A vizsgálati alanyok az érvényes terápiás irányelveknek megfelelő terápiát, renin-angiotenzin-aldoszteron RAAS gátló kezelést kaptak, emellett a résztvevők 50 százalékát randomizálták kanagliflozin- 50 százalékát pedig placebo kezelésre. A klinikai vizsgálat elsődleges eredményei szerint placebo csoporttal összehasonlítva a kanagliflozint szedő betegeknél 30 százalékkal alacsonyabb volt a veseelégtelenség kockázata, illetve a veseelégtelenség vagy kardiovaszkuláris megbetegedés miatti halálozás valószínűsége.
A kanagliflozin-csoportban a veseelégtelenség és a veseelégtelenség miatti halálozás kockázata 34 százalékkal csökkent, a szívelégtelenség miatti hospitalizáció, illetve mortalitás kockázata pedig 31 százalékkal.
Az utóbbi ddp4 inhibitorok és fogyás évben a kezelőorvosok főként a RAAS-gátló terápiákra támaszkodtak, amikor a veseműködés ddp4 inhibitorok és fogyás megelőző kezelést kerestek diabéteszes betegeik számára. Bár a RAAS-gátlás csökkenti a vérnyomást és késlelteti a vesekárosodás progresszióját, a betegeknél továbbra is magas marad a veseelégtelenség és a kardiovaszkuláris betegségek kockázata, valamint az ezek miatti halálozás veszélye.
Figyelembe véve, hogy ra a 2-es típusú diabéteszben szenvedők száma világszerte várhatóan 20 százalékkal fog emelkedni és eléri az milliót, a kanagliflozin fontos szerepet kaphat a kardiovaszkuláris és renális kimenetel javításában. Kutatók a másodvonalbeli antidiabetikumok ddp4 inhibitorok és fogyás a kardiovaszkuláris események közötti összefüggést értékelték 2-es típusú diabéteszben a morbiditás és mortalitás vezető okai a kardiovaszkuláris betegségek, és ezek gyakoriságának csökkentése az antidiabetikus terápia egyik fő célja.
Elsővonalbeli kezelésként a metformin a legelterjedtebb hatóanyag, de a másodvonalbeli kezelés ddp4 inhibitorok és fogyás kapcsolatban már nagyobb a bizonytalanság.
A másodvonalbeli antidiabetikumok kardiovaszkuláris kimeneteleinek összehasonlítása a diabétesz farmakoterápiájának ebben az átmeneti szakaszában segíthet a terápiás döntések meghozatalában, ha a beteg nem tolerálja a metformint vagy a metforminkezeléssel nem sikerült megfelelő glikémiás kontrollt elérni.
Életmódterápia nélkül egyik kezelés sem hoz maximális eredményt
A diabétesz emelkedő prevalenciája és az új terápiás osztályok számának növekedése miatt az antidiabetikumok alkalmazása jelentős mértékben megnövekedett. A dipeptidil-peptidáz-4 DPP-4 inhibitorokkal végzett új klinikai vizsgálatok nem igazoltak sem előnyt, sem hátrányt a kardiovaszkuláris kockázat szempontjából.
A GLP-1 agonistákkal és a nátrium-glükóz kotranszporter-2 Ddp4 inhibitorok és fogyás csoportba tartozó hatóanyagokkal végzett klinikai vizsgálatok közül némelyik a kompozit kardiovaszkuláris kimenetelek romlását igazolta. Ezekbe a vizsgálatokba kifejezetten magas kardiovaszkuláris kockázatú betegeket toboroztak, akik többféle antidiabetikumot szedtek. Korábbi kutatások a másodvonalbeli antidiabetikumok kapcsán alátámasztották, hogy szulfonilureák, tiazolidin-dionok és inzulin esetében fennáll a kardiovaszkuláris kockázat növekedésének veszélye.
Fogyást elősegítő gyógyszerek
Eddig olyan kutatást nem végeztek, ami a jelenleg rendelkezésre álló antidiabetikumok kardiovaszkuláris hatásait közvetlen módon összehasonlította volna a másodvonalbeli terápiát elkezdő betegeknél. A kutatás egy retrospektív vizsgálat volt, amelyben beteg vett részt, akik metforminkezelést követően másodvonalbeli készítményt kezdtek szedni.
A vizsgálat során és közötti adatokat elemeztek.
A komparátor csoport mindegyik elemzésben a DPP-4 inhibitoroké volt. A kutatás elsődleges végpontja a másodvonalbeli antidiabetikum szedésének elkezdését követően jelentkező első kardiovaszkuláris esemény előfordulása volt. Ennek a kompozit kimenetelnek az alapja a kongesztív szívelégtelenség, stroke, ischémiás szívbetegség vagy perifériás artériás betegség miatti hospitalizáció volt.
A betegeket az első kardiovaszkuláris eseményt követően vagy a 2 éves utánkövetés lezárulásakor kivonták a vizsgálatból. A kompozit kardiovaszkuláris kockázat GLP-1 receptor agonista kezelés elkezdése után alacsonyabb volt, mint DPP-4 inhibitor kezelés esetén, de ez az eredmény nem minden szenzitivitási analízisben volt szignifikáns.
A cukorbetegség kezelésére használt gyógyszercsoportok
Összegzésképpen elmondható, hogy 2-es típusú diabéteszben szenvedő felnőtteknél másodvonalbeli antidiabetikus terápia elkezdésekor a GLP-1 receptor agonisták, az SGLT-2 inhibitorok és a DPP-4 inhibitorok rövid távú kardiovaszkuláris kimenetelei hasonlóak voltak.
A szulfonilureák és a basalis inzulin alkalmazására magasabb kardiovaszkuláris kockázat volt jellemző. Metforminról való átálláskor a klinikusoknak célszerű előnyben részesíteni a GLP-1 receptor inhibitorok, az SGLT-2 inhibitorok ddp4 inhibitorok és fogyás a DPP-4 inhibitorok gyakoribb felírását a szulfonilureák és a basalis inzulin helyett. Az antidiabetikumok egy csoportja fokozza a diabéteszes ketoacidózis kockázatát A New England Journal of Medicine folyóiratban megjelent kutatás eredményei szerint a diabétesz kezelésére szolgáló gyógyszerek egy új csoportja fokozhatja a ritka, de súlyos szövődmény, a diabéteszes ketoacidózis kockázatát.
A vizsgálat során a kutatócsoport azt találta, hogy a nátrium-glükóz kotranszporter-2 SGLT2 inhibitorokat szedő betegeknél kétszer akkora volt a diabéteszes ketoacidózis kockázata, mint a másféle antidiabetikumot szedő betegeknél.
Az SGLT2-inhibitorok közé tartozik a kanagliflozin, a dapagliflozin és mikrogestin fe fogyás empagliflozin.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy ez a szövődmény ugyan súlyos, de rendkívül ritka, SGLT2-inhibitort szedő betegből egy esetben fordul elő. Bár a hospitalizációra szoruló esetek ritkák, mégis egy ilyen eset indította el a vizsgálatot. A kutatás vezetője azt követően kezdte el vizsgálni az SGLT2-inhibitorok és a diabéteszes ketoacidózis közötti kapcsolatot, hogy az egyik — SGLT2 gátlót szedő — betege ketoacidózissal került be a sürgősségi osztályra.
A vizsgálat során a kutatócsoport 40 ezer SGLT2 inhibitorokat szedő beteg kimenetelét hasonlította össze DPP4 inhibitorokat szedő betegekkel.
Az orális antidiabetikumok alkalmazása
A DPP4 inhibitorokat azért választották komparátorként, mert gyakran alkalmazott szerek a diabétesz másodvonalbeli kezelésében, de nem okoznak diabéteszes ketoacidózist. A kutatás vezetője hangsúlyozta, hogy bár a diabéteszes ketoacidózis ritka, a kezelőorvosoknak észre kell venniük a tüneteket a 2-es típusú diabéteszben szenvedő betegeiknél.
Jellemző tünetek a túlzott szomjúság, gyakori vizelési inger, hányinger és hányás, hasi fájdalom, fáradtság és légszomj.
