Fogyni személyek

Mennyit lehet reálisan fogyni?

Mi fogyni személyek baj a címkékkel? Joseph Proietto 15 éve segít fogyni az embereknek. Az ausztráliai fogyókúrás klinikájára érkező elhízott páciensek legtöbbje jelentős súlyfeleslegtől szabadul meg. Ám a kilók ezután szép lassan visszatérnek, s néhány hónap vagy év alatt semmivé foszlik az elért eredmény. Éppen ezért elhatározta, hogy megvizsgálja a szervezet fogyni személyek utáni biológiai állapotát.

Lefogyni orvosi segítséggel

E személyek tízheti szélsőségesen alacsony kalóriatartalmú étrend eredményeként átlagosan 13,5 kilogramm súlyfeleslegtől szabadultak meg. Ekkor az idáig kitartó 34 vizsgálati résztvevő azon kezdett dolgozni, hogy meg tudja tartani az új, alacsonyabb testsúlyt. Táplálkozási szakértők adtak nekik személyesen és telefonon tanácsokat, testmozgásra biztatták őket, és arra, hogy több zöldséget s kevesebb zsírt fogyasszanak.

Ám mindez hiábavalónak bizonyult, mert a páciensek egy év alatt átlagosan 5 kilogrammot híztak vissza, és arról is beszámoltak, hogy sokkal éhesebbek, és sokkal jobban foglalkoztatja őket az evés gondolata, mint a fogyás előtt.

A kutatók évtizedek óta tudják ugyan, hogy a szervezetben a fogyás során hormonális és anyagcsere-változások fogyni személyek végbe, de az ausztrál csoport most valami újat fedezett fel. Noha egy év telt el a jelentős súlycsökkenés óta, a vizsgált személyek szervezete továbbra is biológiailag kóros állapotban maradt: úgy viselkedett, mintha éhezne, és nagy erőfeszítéseket tett az elveszített kilók visszaszerzése érdekében. Más, az éhséggel és az anyagcserével kapcsolatban álló hormonok szintje is jelentősen eltért a kiindulásitól.

Szinte úgy tűnt, hogy a fogyás valamiféle poszt-diétás szindrómát váltott ki náluk. Bár a kutató és munkatársai által elért, a The New England Journal of Medicine című szaklapban októberében publikált eredmények nem döntő erejűek — kis esetszámú vizsgálatról volt szó, s még meg is kell néhányszor ismételni —, kutatásaik azon bizonyítékok sorát gyarapították, amelyek szakítanak az elhízással, a fogyással és az akaraterővel kapcsolatos hagyományos gondolkozással.

Hosszú éveken át azt mondták a túlsúlyos és elhízott embereknek, hogy elég, ha kevesebbet esznek és többet mozognak. Ebben kétségtelenül van igazság, de nem veszi figyelembe, hogy a szervezet még jóval a fogyókúra vége után is tovább harcol a súlycsökkenés ellen.

Ami ebből következik, azt meglehetősen nehéz elfogadni: ha egyszer meghízunk, akkor bármennyire igyekszünk, a legtöbben valószínűleg kövérek is maradunk. Az amerikai országos testsúlymegőrző kutatás óta 10 ezer olyan személy életútját kíséri figyelemmel, akik lefogytak, és fogyni személyek elért súlyt meg is tartották. Fogyni személyek fogyás és a súly megőrzése érdekében a vizsgált személyek kevesebb kalóriát fogyasztottak és sokkal többet mozogtak, mint azok, akik ugyanazt a testsúlyt természetes módon tartják azaz nem egy drasztikus fogyókúra után vannak.

Kelly Brownell, a Yale Egyetem Rudd Élelmiszer-politikai és Elhízási Központjának igazgatója szerint a vizsgálatban megfigyelt 10 ezer személy roppant kevés azon emberek tömegeihez képest, akik sikertelenül próbáltak lefogyni.

Zsírral könnyebb fogyni, mint szénhidráttal

Tökéletes példa erre a vizsgálatban részt vevő kaliforniai Janice Bridge. A 67 éves kaliforniai nő nagyjából hat éve tartja sikeresen 60 kilogrammos fogyását. Bridge ben már kilogrammot nyomott. Megpróbált fogyni, és le is adott 14 kilogrammot, de aztán leállt a súlycsökkenés.

Kilenc hónapig éltek napi kalóriás diétán, s így Janet 74, Adam pedig nagyjából 90 kilogrammra fogyott. A fogyás utáni első években Bridge a testmozgással ellensúlyozta a több evést. Édesanyja es halála azonban elvonta a figyelmét, már nem összpontosított eléggé, és szép lassan felszedett 14 kilogrammot. Ekkor fogyni személyek el, hogy megtartja ezt a 88 kilogrammos testsúlyt.

Minden reggel megméredzkedik, és a súlyát egy naplóba jegyzi fel.

Heti hat vagy hét nap végez percnyi testmozgást, ami gyakran abból áll, hogy kerékpárral megy az edzőterembe, ahol vízi aerobik foglalkozáson vesz részt. Tudja, hogy a teste a vízi aerobik során percenként mintegy négy kalóriát éget el, kerékpározás közben pedig percenként ötöt. Ezt is a magam fogyni személyek statisztikákból tudom.

Kiderítette, hogy a jelenlegi testsúlya megtartásához napi kilokalóriát fogyaszthat el, feltéve, hogy a testmozgással kcalt eléget. De mivel azzal is tisztában van, hogy mindig becsúszhatnak kisebb hibák, naponta kcal táplálékot engedélyez csak magának. A hozzá hasonló korú, súlyú és aktivitású nők esetében egyébként átlagosan napi kcal bevitelét tartják helyesnek. Szerintem a fogyni vágyók jó része nincsen teljesen tisztában a következményekkel, és az orvosok sem magyarázzák azokat el nekik megfelelően — véli Rudolph Leibel, a New York-i Columbia Egyetem elhízáskutatója.

Hasznos tippek a D-vitamin pótláshoz

Leibel és munkatársa, Michael Rosenbaum fedezték fel a jó részét mindannak, amit ma a szervezet súlycsökkenésre adott reakciójáról tudunk. Huszonöt éven át kísértek figyelemmel mintegy főt, alkalmanként legalább hat hónapon át.

Az alanyok a klinikán laknak, ahol szervezetük minden aspektusát pontosan mérik — a testzsírarányt, az anyagcserét, az elégetett kalóriákat, a testmozgási kapacitást, az ételekre adott reakciókat, a maximális szívritmust, a hormonok és az agyi vegyületek szintjét. Az alapadatok felvétele után a résztvevőket napi kilokalóriás folyékony étrenden tartják, amíg le nem adják a testsúlyuk 10 százalékát.

E cél elérése után igyekeznek megtartani az új testsúlyt. Az adatok arra utalnak, hogy ha valaki a testsúlya nagyjából 10 százalékát leadja, akkor a szervezetének anyagcseréje különbözni fog egy a hasonló testsúlyát természetes úton tartó személyétől.

Nem érdemes fogyókúrával fogyni

A kutatásokból kiderült, hogy a fogyást követő változások óriási, kilokalóriás beviteli hátrányt jelentenek az érintettek számára. Egy nő például kilósan csatlakozott a Columbia Egyetem programjához, és 86 kilogrammosra fogyott, vagyis a kiindulási testsúlya mintegy 17 százalékával lett könnyebb.

Az anyagcsere-vizsgálatok fogyni személyek, hogy naponta nagyjából kcal bevitelével tudja fenntartani ezt a súlyt. Ez elég jól hangzik ugyan, csakhogy egy átlagos 30 éves, 86 kilós nő napi kilokalóriát vihet be a testsúlya megőrzéséhez, azaz kalóriával többet, mint az, aki fogyókúrával érte el ezt a súlyt. A tudósok most próbálják kideríteni, miért viselkedik ennyire másként a csökkentett súlyú szervezet a hasonló méretű, de fogyókúrán át nem esetthez képest.

Az izomszövetminták vizsgálata szerint az izomrostok átalakulnak, s a mindennapos tevékenységek, illetve a mérsékelten intenzív aerobik jellegű testmozgás során százalékkal kevesebb kalóriát égetnek, mint egy olyan személy izomrostjai, aki fogyókúra nélkül ugyanilyen testsúlyú.

Amikor tehát a fogyókúrázó saját számításai szerint kcalt fogyni személyek el egy fürge, félórás séta során, valójában csak kcalt.

A zsír csapdája

Rosenbaum Joy Hirschsel, a Columbia Egyetem idegkutatójával együtt MRI-vizsgálattal tanulmányozta a fogyókúra előtti és utáni agy aktivitási mintázatát, miközben a résztvevőknek különféle dolgokat — szőlőt, csokoládét, brokkolit, mobiltelefont, jojót stb. A fogyókúra utáni alanyok agyában az ételek láttán a jutalmazással összefüggő területeken nagyobb, az önuralommal összefüggő területeken pedig kisebb reakciót tapasztaltak.

Ha ehhez hozzávesszük a vártnál kevesebb kalóriát égető szervezetet, kész is van a visszahízás receptje. A Columbia Egyetemen végzett előzetes vizsgálatok alapján úgy tűnik, a szervezet még akár öt évvel a fogyás után is igyekezhet fogyni személyek a magasabb testsúlyt azzal, hogy a várhatónál jóval kevesebb kalóriát éget el.

Sajnos azonban nem lesz elég a nyaralás előtt egy hónappal észbe kapnunk, ennyi idő alatt a legtöbb esetben ugyanis lehetetlen lefogyni. Elmagyarázzuk, hogy miért!

Nem kizárt, hogy a probléma örök. Sokan például az ünnepek vagy nyaralás alatt felszednek néhány kilót, de aztán hamar meg is szabadulnak tőle. A kutatók egyelőre nem tudják, mennyi idő kell ahhoz, hogy a szervezet maradandóan fogyni személyek önmagát a nagyobb súlyra.

A jó hír az, hogy a jelek szerint ez nem történik meg egy csapásra. Nyilvánvaló tehát, hogy a fogyás heves harc, amelyben nem csupán az éhséggel kell megküzdenünk, hanem saját testünkkel is.

Ezt ajánlja a szakember, ha fogyni akar Mágó Károly

Könnyen lehet, hogy ha fogyni személyek elhízást elsősorban nem pszichológiai, hanem biológiai jellegű betegségnek tekintjük, az a kezelés módjában is változásokat hoz. A Columbia Egyetem kutatói önkéntesek kis csoportjain azt vizsgálták, vajon az injekciók formájában fogyni személyek leptin — ezt a hormont a test zsírszövetei termelik — segíthet-e leküzdeni a szervezet fogyással szembeni ellenállását. A leptinbevitelt követően a vizsgálatban részt vevők több kalóriát égettek a testmozgás során.

Az alanyok agyának tanulmányozása pedig azt is kimutatta, hogy a leptininjekciók hatására megváltozott az agy ételekre adott reakciója: kevésbé találta csábítónak az ennivalót. Ám még jó néhány évet kell várni arra, hogy e kezeléseket termékké fejlesszék. Tekintetbe véve, hogy milyen nehéz dolog is a fogyás, közegészségügyi szempontból sokkal hasznosabb lenne az erőforrásokat a hízás megakadályozására fordítani.

Ezt ajánlja a szakember, ha fogyni akar

E kutatások csak aláhúzzák fogyni személyek a fontosságát, hogy országos hogyan kell megközelíteni a fogyás is minél nagyobb erőfeszítéseket tegyenek a gyermekek testmozgásra és egészséges táplálkozásra nevelésére. Azt ugyanakkor senki sem mondja, hogy a fogyni személyek ma is erősen túlsúlyos embereknek nem kellene lefogyniuk.

A megoldás inkább a reálisabb célok kitűzése lehet. A vizsgálatokból fogyni személyek tűnik, hogy már 5 százaléknyi fogyás is csökkentheti az elhízással összefüggő betegségek kockázatát. Vannak arra vonatkozó feltételezések is, hogy a szervezet könnyebben elfogadja a kisebb mértékű fogyást. De mit jelent mindez azok számára, akik jelentős súlytól szeretnének megszabadulni?

A fogyással foglalkozó kutatók szerint ha szélesebb körben is ismertté válnak a maradandó fogyás ellen ható genetikai és biológiai tényezők, akkor az orvosok és a betegek is reálisabban és megértőbben viszonyulnak majd a fogyás kérdéséhez.

A tudományos eredmények remélhetőleg keményebb munkára ösztönözik a már eleve túlsúlyos személyeket a további hízás megakadályozása érdekében. Feltehetően vannak olyanok, akik, ha megtudják, mennyire nehéz lehet a tartós fogyás, lemondanak a további próbálkozásról, és visszatérnek a mértéktelen evéshez. Mások úgy dönthetnek, hogy elfogadják a jelenlegi testsúlyukat, s a mérleg mutatta számok megváltoztatása helyett inkább edzettségük és egészségük általános javítására összpontosítanak.

Minden bizonyíték arra mutat, hogy kivételesen nehéz feladat tartósan lefogyni. De fogyni személyek már legalább azt kezdjük jobban megérteni, hogy mivel állunk szemben.