Nincs cukorzsír veszteség
Budapest, Bécs, Budapest Tizenöt bagatell szeptembere. Október: Bécs. Az Osztrák Irodalmi Társaság meghívása. Úgymond: fordításaimért, valójában: baráti pártfogás, néhány jó szó az érdekemben — tehát rokonszenv, ahogyan mindent mindig is ez vagy az ellenkezője mozgat.
- Dohányozhat, hogy lefogy
- "Ну, этих-то я больше не увижу", из ближайших кустов вынырнули две вооруженные должно остаться неизменным.
- Надеюсь, это не жестокая шутка.
Nincs cukorzsír veszteség szállás, kellemes pénzösszeg. Postafordultával megjön. A pénztárosnő az útlevelemet kéri. Nincs nálam. Ki hitte volna, hogy az útlevélvizsgálat már a pénztárablaknál megkezdődik.
Merthogy forintért akarok jegyet venni. Itt nem bíznak a forintban.
Mit kéne ennem?
Haza, a város túlsó végébe, vissza, a legközelebbi menetjegyirodába. Hosszú sor. Az egész délelőttöm rámegy. Nincs cukorzsír veszteség egy előlegképpen kiszabott megrovás: azért olyan egyszerűen nem mész el innen. Mint kaszárnyákban a kimenő előtti végeérhetetlen őrmesteri akadékoskodások. A diktatúra és az idő. A primitív életszemlélet és az idő. A primitív struktúra és az idő. Az ember és az idő, nem: az ember, lényegében mint idő.
Az ember tehát deklaráltan semmi. KZ-idő, börtönidő, nagy megkönnyebbülés: vasútjegy-vásárlásidő. Ilyen gondolatokkal szórakozom, míg rám kerül a sor. A Südbahnhofra szeretnék megérkezni, mert — a térképen kinéztem — az esik közel a szállásomhoz. És a délelőtti vonattal, mert nem szeretek hajnalban kelni. A Westbahnhofra kapok jegyet, és a hajnali vonatra. Hogy az kedvezményes. A pénztáros, igen határozottan: — forintot megér magának, hogy egyszer korábban keljen.
De, úgy látszik, forintot megér nekem, hogy ne vitatkozzam, mert hallgatok. Kifelé menet jutnak eszembe az ellenérvek, mint mindig; dühöngök, agresszióm, mert más utat nem talál, szokás szerint önmagam ellen fordul. A — minek is nevezzem most már? A bécsi úr, a Lajta menti Brucknál.
- MR vizsgálat a fogyás érdekében
- Értékeléshez kérlek jelentkezz be!
- Az emberek azt hiszik, hogy a gluténmentes dolgok egészségesek, jót tesznek mindenkinek - pedig ez egy hatalmas tévhit.
Addig egyedül ülök, háttal a menetiránynak, egy háromszemélyes pamlagon. A biztonság kedvéért a mellettem lévő ülésre teszem az egyik csomagomat is. A bécsi úr egyetlen pillantással fölméri a terepet: — Gestatten Sie? Leül, aktatáskájából iratokat szed elő.
A hagyományosan az október második péntekére eső, és több mint 40 ország által ünnepelt világnap alkalmából a hazai tojástermelőket tömörítő szövetség, szakértőkkel együtt a gyerekek hiányos, helytelen reggelizési szokásaira javasol megoldást. Indítsuk tojásos reggelivel a napot, vagy csomagoljunk tojásos tízórait, így teljesértékű és tápanyagdús étkezéssel biztosítjuk a gyermek szervezetének mindazt, ami az iskolai léthez szükséges.
Számoszlopok, könyvelési rubrikák. Golyóstollat vesz kézbe, fölrakja a szemüvegét. Mire észbe kapok, már kilátástalan társalgásba bonyolódtam vele.
Canetti megjegyzése az Augenspielben a fecsegőkről, akik elől Bécsben sehogyan sem lehet kitérni. Íme, egy eleven példány. Néhány keresztkérdés, és bevallom, hogy író, műfordító vagyok. Felélénkül; úgy látom, azt gondolja, jó fogást csinált. Egyetlen tolakodónak sem tudok ellenállni.
Ezért jelent nekünk nagyon sokat a támogatásod!
Se Rákosinak, sem vasúti pénztárosnak. A bécsi úr legalább szórakoztató. A maga módján. Kissé sok a kultúra. Irodalom — Hofmannsthal, Schnitzler, Roth, akiket fordítottam —, azután zene. Hülyeség, de ráhagyom. Hogy Abbado mester Karajannak a Bécsben is, Salzburgban is megüresedett helyére pályázik, és figyeljem majd meg, nem eredménytelenül.
Sajnos, nekem mindegy. Neki korántsem.
Ez a különbség, gondolom. A rendszert se szidja. Micsoda harmónia. Mélyen megrendítette.
Teszt: Rizstejek ingyenes A búza- és rozslisztek jelölése a csomagoláson — az első betű a búzát Ba rozst Ra durumbúzát Da graham-búzát Ga tönkölybúzát TB jelöli. Minél nagyobb ez az érték, annál több a korpa a lisztben. A Magyar Élelmiszerkönyv előírásai Iratkozz fel a Tudatos Vásárló Tesztek hírlevelére, hogy azonnal értesülj az újonnan megjelenő tesztjeinkről.
Utána segített a menekülteknek, valami segélyszervezetnél működött, ha jól értem, egy évig. És ? Az már nem tartalmazott számára semmi újat, feleli.
Európa és az iszlám világ II. Egy ilyen hatalmas politikai egység nem tartható egyben. Nincs olyan külsõ ellenség, amelynek fenyegetése megakadályozná a távoli területek lakossága és vezetõik számára azt, hogy saját ügyeiket helyben intézzék, s a kalifáknak sincs akkora hatalma, hogy visszatartsa õket a függetlenedéstõl. Nehezen elképzelhetõ, hogy lehetett volna a kor technikai feltételei mellett pl.
Most, idős korára azt mondja, 70 éves, tizenöttel fiatalabbnak nézném megtalálta Istent, a saját Istenét, a személyes Istent. Eljutott odáig, hogy bárhol, bármikor, bármilyen körülmények közt is képes imádkozni. Végül tagadhatatlanul megkedvelem. Ámbár elmulasztom miatta a megérkezés mozzanatait.
Megint jó nagy hülyeséggel áltatják magukat a diétázók – te is bevetted?
Pedig szeretek átcsattogni kietlen, rideg külvárosokon, szeretem, amint azután egy város mintegy felforrósodik körülöttem, megindul érverése, majd néhány meglepő mozdulattal életre kel. Másfelől e beszélgetés a legstílszerűbb megérkezés Bécsbe. Akár egy századvégi regényben. Talán Paul de Kocknál, akit Krúdy folyton idéz; vajon tényleg létezett Paul de Kock, vagy csak Krúdy találta ki őt, az idézhetőség kedvéért? A vonat lassít. Felállok, leveszem csomagjaimat, föl a kabátomat.
Mire megfordulok, a bécsi urat már sehol sem látom. Eltűnt, szertefoszlott, mintha csak álmodtam volna őt.
Megközelítések
Talán így is történt, tűnődöm; eltűnt, mint Paul de Kock, akit Krúdy álmodott. Higgadt leszállás, előzékeny, gördíthető hordáralkalmatosságok, előzékenyen kitáruló, automatikus üvegajtó. Nincs cukorzsír veszteség fátyolos napsütéssel fogad. A pályaudvarral szemközt romhalmaz; otthonos érzések. Később kiderül, csak metrót építenek.
Öntudatos, készséges taxisofőr. Aggodalmasan lesem a taxiórát, hogy az utazási csekken fölül kikönyörgött schillingből futja-e a kedvezményes vonatjegy miatt elkerülhetetlenné vált bécsi taxiköltségre. Éppen hogy. Némi borravalóval. Ahogy a taxisofőr elegánsan megköszöni, attól, nem tudom, miért, hirtelen helyrebillen a lelki egyensúlyom.
Úgy érzem magam, mint nincs cukorzsír veszteség külföldi úr. Erről az oldalamról nem is ismerem magamat; bizonyos tisztelet fog el irántam, mint aki inkognitóban jár. Egy teljesen ismeretlen titok titkos ügynöke, teljesen ismeretlen teendőkkel.
Ha a gyerek jót eszik, az agya is jobban pörög!
Csak le ne lepleződjem — szorongok. Hiányzik a szótáram. Otthon hagytam. Az Osztrák Irodalmi Társaságnak nincs. Utolsó reményem: a Collegium Hungaricum.
Villamos, azután a nyirkos szélben átballagok a Salztorbrückén. A hídról világvárosi látkép, a Schwedenplatz, a Kai, majd lejjebb, az Urania-épület felé pillantva. A Collegium Hungaricumot s abban Bécsben Magyarországot azonnal megtalálom.
Liszt kisokos – melyiket válasszam?
A kapualji kapufülke, a termetes felvigyázóasszony, a hangja: — Milyen ügyben? Meg van beszélve? Várjon, majd felszólok telefonon! Szótár természetesen nincs cukorzsír veszteség.
Azaz van, de csak egy, az pedig kell az ösztöndíjasoknak. A túloldalról jól megnézem a szürke irodaépületet. Ami engem illet, a Hollandstrasse 4-ben jártam, ma itt a Collegium Hungaricum.
2. A súly csökkentése érdekében
Bécs város tanácsa ugyanis úgy jó húsz-huszonöt éve felszólított bennünket, hogy renováltassuk a műemlék palotát, mert förtelmes állapotban van. Illetékesek ekkor úgy döntöttek, hogy a munkás-paraszt Magyarországnak tulajdonképpen nem is kell ez a palota.
Ezért aztán összehívták Bécs valamennyi szatócsát, krejzlerájosát, ócskását, és dobra verték a levitézlett palota valamennyi műkincsét. Így is akadtak a nepperek közt jobb érzésűek, akik rimánkodva rimánkodtak, az istenért, el ne kótyavetyéljék e értékeket; így őrződött meg néhány szőnyeg, pár bútordarab, melyek most állítólag a követségen találhatók.
A kiárusított palotát azután Bécs városának megvételre fölajánlották, az boldogan meg is vette, eladta a palotához tartozó üres telket, s a pénzből a remek palotát remekül kitataroztatta — természetesen önmagának. Se szótár, se palota… Elvesztettem az inkognitómat. Alapvető hiba, alapvető tanulsággal: ha elvesztem inkognitómat, akkor az ideális abszurdból átlépek a reális abszurdba.
Az elviselhetőből az elviselhetetlenbe. Oka: hirtelen támadt, kelet-európai valutaszorongásom, ösztöndíj-schillingjeim oktalan kuporgatása. Bratwurstot ebédelek, két zsemlével, állva a piacon. Mellettem a félrészeg osztrák lumpen azonnal kiszúr magának: — Jonopot kifánok — mondja, cseppet sem barátilag. Eszem a sült kolbászt, mintha nem érteném. Most legalább tudjuk, hogy olasz. Fogalmam sincs, hogy miért nem szívelik nincs cukorzsír veszteség az olaszokat. Futólag eszembe ötlik Gilbert amerikai börtönpszichológus esete Streicherrel, aki kijelentette neki, hogy a nürnbergi per nem érvényes, mert a bírák közt zsidók vannak.
